Sikerült?

Vajon sikerül e megmentenünk a világunkat, vajon elérjük e azt, hogy végre békében élhessünk?
Nem tudom, csak az biztos, hogy egyre fáradtabb vagyok, s még mindig nincs idő pihenni....Repülnünk kellett, a hegyekbe, hogy ott megkeressünk egy olyan tornyot, amit a szigeten találtam. Sikerrel jártunk, bár elég érdekes volt, mert egy lángot követve értük el célunkat, s a torony  ködbe burkolózik, s hátborzongató zajok veszik körbe.
Megtaláltuk a bejáratot, s megtaláltuk azt az aktát, ami leírta mi is ez a hely, s milyen szerepe van a két toronynak. Nem, nem akarom most ezt részletezni, mert fáradtságtól alig látok, s a bárka, amin most írok, mozgásban van. Itt töltöttünk egy éjszakát, s valamikor hajnal tájban arra ébredtem, hogy Steven karja ölel át. Jóleső, nyugtató érzéssel hatott rám. Egy pillanatra azt éreztem, hogy a világon semmi problémám nincs, s csak a boldogságnak élhetek. De felébresztett, s bár a reggeli, amit kaptam kedves volt részéről, s szavai is melegítették lelkemet, de a hely, ahol voltunk, visszarántotta a valóságba....

Visszatérve

Nekivágok hát, hisz a fa tetejéről láttam a távolban egy épületkomplexumot. Meg kell tudnom mi is ez, vagy hogyan tudok visszakerülni. Keresztül kell mennem egy elég sűrű dzsungelen, majd egy füves területen. A fáról láttam, hogy valami mozog a fűben, így figyelnem kell mindenre, minden percben. Úgy látszik azonban, hogy ijesztő mumus lehetek az itt lévő minden élőlényre. Még a parton megjelent különös képződményre is, ami földből állt. Fogalmam sincs, hogy mi lehetett, de Dean jutott eszembe róla.
No de haladok előre, miközben agytekervényeim zakatolnak, s el is érek falhoz, amin át kell másznom. Alig volt hat méter, mi az nekem. Bemászva ketreceket találtam, meg lakóhelyeket, amiket nem lehetett megközelíteni már, olyan romosak voltak. Viszont egy büféféle volt itt, s benne csokis papírok. Bagoly Berti féle mindenízű drazsé, csokibéka és hasonlók. Mindegyiken mozgó képek voltak, így az a gyanúm, hogy varázslók éltek itt. Kifelé haladva egy griff friss tetemére bukkanok, s fogalmam sincs mi is intézhette el. Tovább haladva kilépek egy hatalmas kovácsoltvas kapun, fölötte egy felirat: Mágikus Állatpark mellette egy tábla ezzel a felirattal:

Üdvözöljük Laxus aBeula szigetén
E páratlan sziget nyújt otthont a Mágiaügyi Minisztérium által létrehozott Mágikus Állatparknak, illetve számos minisztérium által folytatott kisérletnek, mely fejlesztések a mágusvilág jövőjét jelenthetik egyszer

Nem időzök itt tovább, csak amíg újra felmászok egy magas fára, hogy odafenn rajzoljak egy kis térképet.


Jó lenne úszni egyet abban a tóban, de mikor odaérek rá kell döbbennem, hogy olyan meredek, hogy nem fogok tudni kimászni belőle. Utam a torony felé vezetett...odaérve sikeresen be is mentem, s bent egy szerkezetet találtam. Kör alakú, elforgatható, s tetején egy ötágú csillag jele, minek közepén egy kis lyuk. Betéve pálcámat a lyukba el is tudom forgatni, bár elég nehezen. Jó régen nem lehetett már hozzányúlva, mert szorul. Búgást hallok, s alulról fény áraszt el, torkom elszorul a félelemtől. Nyakam behúzom, szemeimet összeszorítom, s mire kinyitom az ismerős illatok, képek jelennek meg előttem. A Roxfort pincéjében vagyok újra. Felfelé haladva megdöbbenek. Amíg én nem voltam itt, a kandallón keresztül bombákkal támadtak ránk, ahogy utólag kiderült. Kintről hallom Steven hangját, s kifelé futok. Jólesik látni az ismerős arcokat, jó a két erős kar ölelésében, ahonnan legszívesebben ki sem szabadkoznék. De muszáj, mert a jégkupolánk beszakad, s mugli gépek repülnek be. Jimnek mesélek, kiderül, hogy az Új világban is van hasonló torony...fel kell keresnünk, hátha megoldást találunk a helyzetünkre....
Nagyon jó lene már békében élni!

Egyedül...

Visszamenni, de hogyan, és honnan, hisz azt sem tudom hol vagyok. Egyedül vagyok, s nem tudhatom, hogy valaha is visszakerülök a Roxfortba, a mi világunkba. Nem tudhatom, mert most úgy tűnik egy lakatlan sziget dzsungele szélén kuporgok, egy darab sűlt hússal Stev tőrén, ami eszegetek. Egy valamire jó volt ez az egész az már biztos. Olyan étvággyal kezdtem bele abba húsba a prton, ami tőlem már-már zabálásnak minősülne. Hogy milyen hús is volt? Fogalmam sincs mi a neve, de hosszú nyaka, hosszú farka, s ezekhez mérten rövidke teste volt. Nem tudom, hogy mekkora lehetett a másik állat, ami őt megölte, mert az oldalából hatalmas darab volt kiharapva, s ő maga is van vagy 40 méter. Verekedésüket nézni félelmetes, mégis csodás látvány volt. Egy pillanatra láttam két srácot, de eltüntek a szemem elől, így lehet, hogy csak káprázat volt az egész. Felmásztam egy fára, egy hatalmas fügefára, hogy beláthassam a területet. Most még kicsit ülök itt, hogy összeszedhessem magam. Főképp lelkileg, mert az emlékkép, amit magam mögött hagytam, eléggé megviselt. Fogalmam sincs, hogy egy mumus, egy illúzió, egy lehetséges jövőkép, vagy mi is lehetett az, amit a cellában láttam, de nem szeretnék arra visszajutni, hogy Steven meghalt, s fiam sincs meg. Akkor inkább maradjak itt....egyedül. Most viszont nyakamba kell vennem lábamat.
Mumusnak el kellett volna tűnni, mikor énekeltem, illúzió...akkor most is abban vagyok, hisz a tárgyak, amik a hullánál voltak itt vannak nálam. Jövőkép? Remélem nem, mert az egy közeljövőt mutatott volna.
Találnom kellene valakit, hogy megtudjam hol is vagyok egyáltalán.

Egy szigeten, ez már biztos...de mikor?