Sikerült?

Vajon sikerül e megmentenünk a világunkat, vajon elérjük e azt, hogy végre békében élhessünk?
Nem tudom, csak az biztos, hogy egyre fáradtabb vagyok, s még mindig nincs idő pihenni....Repülnünk kellett, a hegyekbe, hogy ott megkeressünk egy olyan tornyot, amit a szigeten találtam. Sikerrel jártunk, bár elég érdekes volt, mert egy lángot követve értük el célunkat, s a torony  ködbe burkolózik, s hátborzongató zajok veszik körbe.
Megtaláltuk a bejáratot, s megtaláltuk azt az aktát, ami leírta mi is ez a hely, s milyen szerepe van a két toronynak. Nem, nem akarom most ezt részletezni, mert fáradtságtól alig látok, s a bárka, amin most írok, mozgásban van. Itt töltöttünk egy éjszakát, s valamikor hajnal tájban arra ébredtem, hogy Steven karja ölel át. Jóleső, nyugtató érzéssel hatott rám. Egy pillanatra azt éreztem, hogy a világon semmi problémám nincs, s csak a boldogságnak élhetek. De felébresztett, s bár a reggeli, amit kaptam kedves volt részéről, s szavai is melegítették lelkemet, de a hely, ahol voltunk, visszarántotta a valóságba....
Tehát a lényeg, hogy vissza kellet tekernünk a kereket, hogy helyre állítsuk a világot, szintkülönbségét, és időjárás generáló szerkezetét, vagy mit.

Tekertem hát azt a kereket, s kék fény indult el a szerkezetből, így abbahagytuk, s kimentünk. De rettenetes látvány fogadott. Bár minden bizonnyal süllyedni kezdtünk, a pajzsunk nem működik, ugyanis elárasztottuk vízzel a szigetünket, rettenetesen remegett a föld lábunk alatt. Seprűre pattanva repültünk vissza, hogy továbbtekerjük a szerkezetet, mindnyájan, Sami, Ryan, Steven és n is, rettenetesen fáradtak vopltunk, mert amíg mi Ryannel tekertük nem kis erőfeszítéssel a kereket, Sami és Stev arra összpontosítottak, hogy ne omoljon ránk a torony.
Hirtelen csend állt be, s mindannyian kimentünk a toronyból, lezártuk azt, megvédve bűbájokkal, hogy más ne tudja rajtunk kívül létezését. Elindultunk vissza a Roxfortba, Steven ráborult a seprűjére, s el is aludt azonnal. Hordágyat varázsoltam alá, s felváltva vezettük visszafelé. Útközben mindenütt víz volt...mindent elárasztottunk, de úgy tűnik helyre fog állni a rend. Talán.
Itt, most a bárkán, a Roxfort felett lebegve,  ahová menekültek az emberek a víz elől, egy levelet kapott Steven, aki kipihente magát a 12 órás út alatt, ellentétben velem, aki már alig látok a fáradságtól.  Nem tudom mi állt a levélben, nem tudm hová is megy Steven, de az biztos, hogy nem örülök neki, hogy itthagy.
Rengeteg kérdés maradt bennem, amire válaszokat akarok!
Vajon sikerült megmenteni a világunkat? Hol vannak az emberek, akik eltűntek? Mi van Kellerrel? Mi van a Thor aktával? Mi lesz a Roxforttal? Dean hol van? És Cevys? Mi van kettejük között? Mi van az ősi pálcával? Mi van az Ötök templomával? Lesz még háború? A muglik betörhetnek újra a burok alá?A minisztériumi emberek tesznek valamit? Viszont fogom látni még a fiamat? Újra látom Stevent? Lesz ebből a kapcsolatból valami? Akarom én, hogy legyen?
Hogy mit akarok nem tudom, de hogy mit érzek iránta, az kezd világosodni...

// Következő bejegyzés szeptemberben várható, ha a játék folytatódik!! //