Visszatérve

Nekivágok hát, hisz a fa tetejéről láttam a távolban egy épületkomplexumot. Meg kell tudnom mi is ez, vagy hogyan tudok visszakerülni. Keresztül kell mennem egy elég sűrű dzsungelen, majd egy füves területen. A fáról láttam, hogy valami mozog a fűben, így figyelnem kell mindenre, minden percben. Úgy látszik azonban, hogy ijesztő mumus lehetek az itt lévő minden élőlényre. Még a parton megjelent különös képződményre is, ami földből állt. Fogalmam sincs, hogy mi lehetett, de Dean jutott eszembe róla.
No de haladok előre, miközben agytekervényeim zakatolnak, s el is érek falhoz, amin át kell másznom. Alig volt hat méter, mi az nekem. Bemászva ketreceket találtam, meg lakóhelyeket, amiket nem lehetett megközelíteni már, olyan romosak voltak. Viszont egy büféféle volt itt, s benne csokis papírok. Bagoly Berti féle mindenízű drazsé, csokibéka és hasonlók. Mindegyiken mozgó képek voltak, így az a gyanúm, hogy varázslók éltek itt. Kifelé haladva egy griff friss tetemére bukkanok, s fogalmam sincs mi is intézhette el. Tovább haladva kilépek egy hatalmas kovácsoltvas kapun, fölötte egy felirat: Mágikus Állatpark mellette egy tábla ezzel a felirattal:

Üdvözöljük Laxus aBeula szigetén
E páratlan sziget nyújt otthont a Mágiaügyi Minisztérium által létrehozott Mágikus Állatparknak, illetve számos minisztérium által folytatott kisérletnek, mely fejlesztések a mágusvilág jövőjét jelenthetik egyszer

Nem időzök itt tovább, csak amíg újra felmászok egy magas fára, hogy odafenn rajzoljak egy kis térképet.


Jó lenne úszni egyet abban a tóban, de mikor odaérek rá kell döbbennem, hogy olyan meredek, hogy nem fogok tudni kimászni belőle. Utam a torony felé vezetett...odaérve sikeresen be is mentem, s bent egy szerkezetet találtam. Kör alakú, elforgatható, s tetején egy ötágú csillag jele, minek közepén egy kis lyuk. Betéve pálcámat a lyukba el is tudom forgatni, bár elég nehezen. Jó régen nem lehetett már hozzányúlva, mert szorul. Búgást hallok, s alulról fény áraszt el, torkom elszorul a félelemtől. Nyakam behúzom, szemeimet összeszorítom, s mire kinyitom az ismerős illatok, képek jelennek meg előttem. A Roxfort pincéjében vagyok újra. Felfelé haladva megdöbbenek. Amíg én nem voltam itt, a kandallón keresztül bombákkal támadtak ránk, ahogy utólag kiderült. Kintről hallom Steven hangját, s kifelé futok. Jólesik látni az ismerős arcokat, jó a két erős kar ölelésében, ahonnan legszívesebben ki sem szabadkoznék. De muszáj, mert a jégkupolánk beszakad, s mugli gépek repülnek be. Jimnek mesélek, kiderül, hogy az Új világban is van hasonló torony...fel kell keresnünk, hátha megoldást találunk a helyzetünkre....
Nagyon jó lene már békében élni!