A kapitánynak nagyon mulatságosnak tetszett a Stev és köztem lévő játék, miszerint én vagyok a főnök. Persze tudom jól, hogy ezt miattam csinálja Stev, hogy ne érezzem azt, hogy parancsolni akar nekem, ettől még nem sok joga van ezen annak a lökött alaknak nevetni. Mikor rámordulok, még rám támad! Torkomban szúró érzést éreztem, mikor rá néztem, erre még én ápolgatom. Na de ez vagyok én, sosem tettem magam mások elé, most miért tenném.
Hogy miért is kell ápolni? Jó kérdés...rátámadt valakire, aki megjelent hirtelen. Ha eddig nem éreztem torkomban szúró fájdalmat eléggé, most érzek, mert egy ismerős hangot vélek felfedezni a talpig fekete alak felől...
Ő az...
Akit rég nem láttam, s akkor is úgy váltunk el, hogy sírva fakadtam miatta. Most sem tudok hozzá szólni. Fogalmam sincs, hogy féljek tőle, vagy sem, és ha szeretem is, nem tudom ki fogom e még mondani valaha.
A kapitány rátámad, s a varázslata visszavágódik rá. Valahol belül kárörvendő vagyok. Úgy kell neki, visszakapta.
Merre tovább? Stev a Roxfortba akar menni, hisz az ő felelőssége alá esik az épület, de vele tartsak, vagy maradjak itt, és nekikezdjek kutatni miért is támadtak ránk. Toboroznak, és ha el lehet kerülni a háborút? Ha meg lehet tudni, hogy miért is van ez az ellenségeskedés?
Nem akarok háborút, nem akarok elveszteni senkit....
Bárkán, az Új világ felé, 2349, június 9
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése