Olyan világokat akarunk megteremteni, amelyek éppoly valóságosak, de mégis mások, mint az a világ, amely létezik. (John Fowles)Nem tudom, én kételkedem. Nem csak Stev az, aki nem bízik senkiben, hanem én is...egyre kevesebb emberben. Bár ez nem is olyan nagy csoda, jó ideje ilyen vagyok. Bizalmatlan, és megbízhatatlan, de ezt mintha már leírtam volna magamnak. Ő sem bízik bennem sem, pedig nem titkolózom előtte, tényleg nem. Még ha belém is fojtja a szót azal, hogy meglepetésemre kapok a számra egy puszit. Nem fűzök hozzá semmit, nincs is rá idő, csak viszonzom. Az, hogy Stev megpróbál stratégákat toborozni nem lep meg, hisz a Roxfortot védenie kell, az viszont, hogy Mr. Nahamor tök részegen kerül elő, három másik fazon, és egy vaddisznó társaságában, már elég érdekes. Szerencsére ő elég hamar magához tért, nem úgy a rég nem látott Christopher...az az alak sosem fog változni. Elfelejti bevenni a gyógyszerét, aztán bajlódhatok vele, de kedvelem őt, még mindig. Elkoboztam tőle egy fiolányi mérget, ami talán még jól jön. Ki tudja...lehet nekem kellesz, lehet mást mérgezek meg vele, ahogy az is előfordulhat, hogy kebleim között marad fiolástól. Minden esetre jó helyen van ott, ahová rejtettem, nem is tud róla más, csak Nahamor, ha az alkoholos ködön keresztül, kávét szürcsölve felfogta mit is lát. Ezek után már csak a vita hiányzik nekem, amit "Vele" folytattam. Tény, hogy elég hamar ott hagytam, és összeszedve Nahamort -vagy éppen ő támogat engem? ezt már nem igazán tudom most leírni- elindultam Stev irodájába.
Roxfort, még 2349 június 9 este, aminek még közel sincs vége...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése